A kapcsolatok ereje a gazdaságban

Nem a szavazók az egyedüli olyan politikai szereplők, akiket befolyásolnak a kapcsolati hálóik. Kétségtelen, hogy a politikusok, a lobbisták, az aktivisták és a kormányzati bürokraták hálózatai még fontosabb szerepet játszanak a saját viselkedésünk meghatározásában. Valójában mindannyian azt akarjuk, hogy politikai képviselőink jó összeköttetésekkel rendelkezzenek, éppen annak érdekében, hogy másokat befolyásolhassanak. A politikusok pedig ténylegesen kérkednek is a más fontos emberekhez fűződő kapcsolataikkal. Minden kézfogást aprólékosan lefényképeznek, és sok kampány során fennen lobogtatják az aktuális jelöltről olyan alkalmakból készült képeket, amikor az a gazdagok és hatalmasok társaságában mutatkozik, hogy ezzel is hangsúlyozzák: olyan ember, aki képes elintézni a dolgokat.

A szavazók azonban amiatt is aggódnak, hogy a képviselőik esetleg nem a megfelelő fajta emberekkel állnak kapcsolatban. Az USA Kongresszusának befolyással való üzérkedési botránya nyomán, amely 2005 végén tört ki, Jack Abramoff lobbistát azzal vádolták meg, hogy szavazatokat vásárolt, és a sajtóban széles körben „a legjobb összeköttetésekkel rendelkező” lobbistaként emlegették. George W. Bush elnök és más politikusok, köztük a képviselőház szóvivője, Dennis Hastert, és a szenátusi többség vezetője, Bill Frist, – attól félve, hogy őket is szorosabb „összeköttetésbe” hozhatják Abramoffal – visszautasították egyes kampánycélú adományait, és tagadták, hogy bárhol is együtt voltak vele. Igyekeztek még a más lobbistákhoz fűződő kapcsolataikat is elkendőzni, hogy elkerüljék azt a látszatot, mely szerint valamilyen módon az ő döntéseiket is befolyásolták egyes lobbisták és törvényhozók, akiknek a nevére foltot vetett a botrány.

Bőgel György kommentje: Magyarországon a lobbizási tevékenységet csak pár éve szabályozza törvény. A hétköznapi ember számára a „lobbizás” valószínűleg még ma is valahol a törvényesség és a törvénytelenség közötti szürke zónában való tevékenykedést jelenti. Mindazonáltal a „kapcsolati tőkének” itthon általában nagy jelentőséget tulajdonítunk.”

„A közjavakat azonban nem könnyű létrehozni és fenntartani. Gyakran úgy tűnik, senki sem érzi indíttatva magát, hogy törődjön velük, amit akár a nagyvárosok szennyezett levegőjéből beszippantott egyetlen lélegzetvétel is ékesen bizonyíthat. Ennélfogva a közjavak sok esetben – legalábbis bizonyos mértékig – a saját érdekükben tevékenykedő személyek munkájának a melléktermékeként jönnek létre. Például, egy hajózási vállalat vagy kikötői hatóság, amely a saját hajóinak biztonsága érdekében világítótornyot épít, végeredményben minden más hajó biztonságára is ügyel.

Bőgel György kommentje: A közgazdasági szakirodalomban érdekes gondolatokat találunk a közjavak természetéről. Érdemes lehet megnézni, hogy mit írnak például a „közlegelők tragédiájáról”. E klasszikus példázat szinte minden közgazdasági tankönyvben megtalálható.”

Kapcsolódó könyv: Nicholas A. Christakis – James H.Fowler:Kapcsolatok hálójában

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.