Képfilozófiák a Műcsarnokban!

November 10., csütörtök, 18:00-20:00 Műcsarnok

Gábor György: A rombolás akarata – Jeruzsálem pusztulása

Gyenge Zoltán: Kinek az akarata? – Ábrahám és Izsák története

Kapcsolódó könyv: Bacsó Béla – Gábor György – Gyenge Zoltán – Heller Ágnes: A szépség akarata (Typotex Kiadó, 2011)

Az első alkalommal két filozófus, Gábor György és Gyenge Zoltán az akarat ábrázolhatóságáról tart előadást két közismert, gyakran megfestett esemény kapcsán. Gábor György az i. sz. 70-ben zajló háborúba küldi hallgatóságát, amikor is Titus római seregei elpusztították Jeruzsálemet.

Gábor György elemzésének központi képe: Nicolas Poussin: A jeruzsálemi templom lerombolása (1637.)

"Végül Gábor György tanulmánya, amelyet elgondolkodtató megfontolások vezetnek be a képek képzeletrögzítő hatásáról, s gyermekkori imprintingjéről, majd ezt nagyszabású áttekintés követi a történelemről való beszéd lehetőségeiről, három festmény elemzésére fut ki. Mivel a történelmi emlékezet lehetőségét megvizsgálta már Josephus Flavius szövegével kapcsolatban, s a kiválasztott képek pedig mind a második templom lerombolását elevenítik meg, amelynek Josephus szemtanúja és történetírója volt, ezért fölfoghatjuk könyve utóhangjának is. Annál is inkább, mert a budapesti Lenbach-kép (Titus diadalkapuja Rómában) a diadalív árnyékából előbukkanó parasztcsapattal, amelynek Gábor utolsó és talán legszebb elemzését szenteli, összecseng említett Josephus-könyve címével: A diadalív árnyékában. Ami persze Gábor György dupla- illetve számos fenekű észjárása szerint maga is idézet, Remarque híres regényének és a belőle készült filmnek az idézete, amely egy utalás erejéig összeköti a kétfajta zsidóüldözést a történelem két végpontján. Az ökröskordé és a szamár tulajdonosai azonban gyanútlanul haladnak át a hadizsákmányként fölvonultatott menóra domborműve mellett a jeruzsálemi templom lerombolását követő diadalmenetet megörökítő építmény alatt, de Gábor interpretációjában a történelem szubjektumaiként. Így tárja föl a kép kettősségét, kiszabadítva a zsánerképek világából, de opponálva a nagy történelem pöffeszkedő vásznait, rokonságba kerülve a kis történetek, a névtelen emberek történelmével, amelyet már Voltaire híres Thieriot-nak írott levele szorgalmazott, s amely néhány évvel e kép keletkezése után majd legnagyobb diadalát üli a Háború és békében.”

                                                                                       Radnóti Sándor, Revizor

Gyenge Zoltán talán a legvitatottabb ószövetségi próbatételt, Ábrahám és Izsák történetét elemzi. Azt vizsgálja, hogy az áldozathozás pillanatát megfestő művészek kit és kinek az akaratát helyezték az események középpontjába.

Gyenge Zoltán elemzésének központi képe: Caravaggio: Izsák feláldozása (1603.)

„Az akarat vagy a döntés és a szükségszerűen bennük rejlő felelősség ábrázolása valóban az egyik legnehezebb képzőművészeti feladat. És nem csupán azért, mert egy döntéskényszert mindig egy szituáció előz meg, illetve ismer(het)jük a döntés következményeit is, azaz ezt az egészet (a teljes történet folyamatát) kell egy képbe sűríteni, hanem mert a külső ismertetőjegyeken kívül a szereplők benső drámáját is érzékeltetni kell. „A Biblia mindig kontextust, értelmezést kíván, azaz aktív közreműködést, és nem passzív elfogadást. Aki az utóbbit teszi, annak a Biblia nem mond többet, mint mondjuk egy telefonkönyv. Ezek a képek mind kontextusba vannak illesztve, nemcsak a külső eseményekre ügyelnek, hanem a belső történésekre is." (109.) Amit Gyenge Zoltán írásában Ábrahám és Izsák történetével kapcsolatban olvashatjuk, valójában minden tanulmány tanulsága is lehet. Akkor tanulunk a legtöbbet a képekről - valójában persze jóval inkább a képektől - ha az általuk megjelenített történetek és események felidézése értő olvasássá válik. Elfogadás helyett befogadás.”

                                                                        Somhegyi Zoltán, Élet és Irodalom

„A szenvedély akarata – Izsák története – az egyik legaktuálisabb etikai kérdést boncolja. Van-e olyan magasabb elv, mely az emberiesség természeti parancsát legalábbis átmenetileg felfüggesztheti? Izgalmas és szabadságot sugalló örök tétel az, hogy az emberi élet megismételhetetlen. Ez felfokozza a legapróbb döntések jelentését is, “kiélezi” az igazság, a helyesség, a célok kérdéseit, ráadásul több történetben előadva a szerző, Gyenge Zoltán többletizgalmat is biztosít. Mivel filozófusokról van szó, akik ismereteik szerteágazó gazdagsága révén “tucatjával” adják az igen eleven (bár örökérvényű”) igazságokat, hadd zárjam azzal: még fontosabb, hogy elsősorban kérdezni tanítanak, és a Kiadó is eléri szándékát, dinamizmusában mutatja be az életet… vagyis amelyik a művészetektől elválaszthatatlan, ó, bár így lenne, azt. Íme…”

                                                                                 Tandori Dezső, Új Könyvpiac

-->

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.