A kapcsolatok ereje a gazdaságban

Nem a szavazók az egyedüli olyan politikai szereplők, akiket befolyásolnak a kapcsolati hálóik. Kétségtelen, hogy a politikusok, a lobbisták, az aktivisták és a kormányzati bürokraták hálózatai még fontosabb szerepet játszanak a saját viselkedésünk meghatározásában. Valójában mindannyian azt akarjuk, hogy politikai képviselőink jó összeköttetésekkel rendelkezzenek, éppen annak érdekében, hogy másokat befolyásolhassanak. A politikusok pedig ténylegesen kérkednek is a más fontos emberekhez fűződő kapcsolataikkal. Minden kézfogást aprólékosan lefényképeznek, és sok kampány során fennen lobogtatják az aktuális jelöltről olyan alkalmakból készült képeket, amikor az a gazdagok és hatalmasok társaságában mutatkozik, hogy ezzel is hangsúlyozzák: olyan ember, aki képes elintézni a dolgokat.

A szavazók azonban amiatt is aggódnak, hogy a képviselőik esetleg nem a megfelelő fajta emberekkel állnak kapcsolatban. Az USA Kongresszusának befolyással való üzérkedési botránya nyomán, amely 2005 végén tört ki, Jack Abramoff lobbistát azzal vádolták meg, hogy szavazatokat vásárolt, és a sajtóban széles körben „a legjobb összeköttetésekkel rendelkező” lobbistaként emlegették. George W. Bush elnök és más politikusok, köztük a képviselőház szóvivője, Dennis Hastert, és a szenátusi többség vezetője, Bill Frist, – attól félve, hogy őket is szorosabb „összeköttetésbe” hozhatják Abramoffal – visszautasították egyes kampánycélú adományait, és tagadták, hogy bárhol is együtt voltak vele. Igyekeztek még a más lobbistákhoz fűződő kapcsolataikat is elkendőzni, hogy elkerüljék azt a látszatot, mely szerint valamilyen módon az ő döntéseiket is befolyásolták egyes lobbisták és törvényhozók, akiknek a nevére foltot vetett a botrány.

Bőgel György kommentje: Magyarországon a lobbizási tevékenységet csak pár éve szabályozza törvény. A hétköznapi ember számára a „lobbizás” valószínűleg még ma is valahol a törvényesség és a törvénytelenség közötti szürke zónában való tevékenykedést jelenti. Mindazonáltal a „kapcsolati tőkének” itthon általában nagy jelentőséget tulajdonítunk.

„A közjavakat azonban nem könnyű létrehozni és fenntartani. Gyakran úgy tűnik, senki sem érzi indíttatva magát, hogy törődjön velük, amit akár a nagyvárosok szennyezett levegőjéből beszippantott egyetlen lélegzetvétel is ékesen bizonyíthat. Ennélfogva a közjavak sok esetben – legalábbis bizonyos mértékig – a saját érdekükben tevékenykedő személyek munkájának a melléktermékeként jönnek létre. Például, egy hajózási vállalat vagy kikötői hatóság, amely a saját hajóinak biztonsága érdekében világítótornyot épít, végeredményben minden más hajó biztonságára is ügyel.

Bőgel György kommentje: A közgazdasági szakirodalomban érdekes gondolatokat találunk a közjavak természetéről. Érdemes lehet megnézni, hogy mit írnak például a „közlegelők tragédiájáról”. E klasszikus példázat szinte minden közgazdasági tankönyvben megtalálható.

 

Kapcsolódó könyv: Nicholas A. Christakis – James H.Fowler:Kapcsolatok hálójában

typotex 2011.11.02. 15:37

Ősi ösztön

Mit tanulhatunk sokmilliárd év sikeres hálózatépítő technikáiból?


„Ám az új technológiák is – köztük az olyan tömeges többszereplős online játékok, mint a World of Warcraft vagy a Second Life; a közösségi oldalak, mint például a Facebook vagy a MySpace; a kollektív tartalommegosztó és kereskedelmi oldalak, mint a YouTube, a Wikipedia vagy az eBay; továbbá a társkereső fórumok, mint a Match.com vagy az eHarmony – csupán a más emberekhez való kapcsolódás iránti ősi vágyunkat valósítják meg, bár nem a levegőben terjedő hanghullámok,hanem a kibertérben áramló elektronok közvetítésével. Az online kapcsolati hálók absztrakt jellegűek, óriásiak, komplexek és szupermodernek lehetnek, ám egyben azt az univerzális és alapvető emberi hajlamot tükrözik, amely már a történelem előtti múltban kialakult bennünk, amikor az afrikai szavannákon a tábortüzek körül történeteket meséltünk egymásnak. Még a kommunikációs technológia terén bekövetkezett olyan megdöbbentő áttörések sem távolítanak el bennünket ettől a múlttól, mint a nyomtatás, a telefon és az internet, hanem inkább közelebb visznek hozzá.”

„A hálózatok is a génjeinkben vannak?

Az emberek társas hajlamai és kapcsolati hálói ősi genetikai gyökerekkel rendelkeznek: az emberszabású majmok szintén kialakítanak egymással közösségi kapcsolatokat, csoportban vadásznak, tartós kötelékeket ápolnak egymás között, és mindezekből hasznot húznak abban a tekintetben, hogy mennyi ideig maradnak életben és mennyire sikerül szaporodniuk. Az embernél azonban ezek a vonások egészen új szintre emelkednek. Az emberekben a szaporodáson túlmenően a társas egységek kialakítására való hajlam is biológiailag kódolt: mi barátokat is próbálunk szerezni, nem csupán partnereket a párosodáshoz. Vizsgálataink során felfedeztük, hogy a gének a társadalmi hálózati struktúrák bonyolultabb aspektusaiban is szerepet játszanak. A gének ténylegesen nagy hatást gyakorolnak nem csupán arra, hogy barátságosan viselkedünk-e, hanem arra is, hogy pontosan hová kerülünk a bennünket körülvevő óriási társadalmi hálózatban.”

Kapcsolódó könyv: Nicholas A. Christakis – James H.Fowler:Kapcsolatok hálójában

Testképzavarok mint megszaladási jelenségek

Conan-Schwarzenegger és Barby baba, mint ideális páros… a média sulykolta hamis ideálképek, a divat, globalizált világunkban egyre nagyobb tömegeket és egyre súlyosabban érintő járványt, többek között testképzavarral összefüggő rendellenességeket gerjeszt. Az evolúció során kialakult preferencia-rendszereink fajunk természetes környezetében – generációk során át lokális kultúrát kiépítő csoportokban – lehetővé tették, hogy befogadjuk, azonosuljunk a csoportkultúrával. A kapott minták optimálishoz közeli alkalmazkodást biztosítottak a lokális környezethez és a csoporthoz történő illeszkedésben. Ezek generációk során illesztett, kipróbált minták voltak, az ezektől való eltérés a legtöbbször nem sok jóval kecsegtetett. Csak kivételes esetekben merült föl az igény a korrekcióra, hiszen a csoport egyedei teljes életük során, csecsemőkoruktól kezdve ebben nőttek fel, ehhez szocializálódtak, észrevétlenül, automatikusan hatottak. A rendszer, amihez illeszkedni kellett, jó közelítéssel zárt rendszert alkotott, a változások csak igen lassan, több generáción átívelő folyamatokban jelentek meg.

A kulturális hatások egy biológiai értelemben bizonyos mértékig (!) preferált tulajdonságot szalasztanak meg. A túlzott fogyasztás, a zsír és cukorbevitel megszaladásával párhuzamosan egy természetellenesen sovány (illetve férfiak esetében izmos) szépségideál „megszaladásáról” is beszélhetünk, amely már megbetegíti és sterillé teszi a hozzá hasonulni vágyó beteg egyedeket. Ugyanakkor a szexuális szelekció, vagyis az emberi párválasztás, megerősíti a vékonyságra való (akár beteges) törekvést. Ezzel egy, az egyed túlélését és szaporodását már veszélyeztető tulajdonság preferenciája fejlődik ki.

Kapcsolódó könyv: Csányi Vilmos-Miklósi Ádám: Fékevesztett evolúció

A prostitúció evolúciós áttekintése

A prostitúció megjelenése valószínűleg alapvető biológiai tényezőkhöz köthető, azonban mára szinte teljesen elszakadt a korai evolúciós tényezőktől, és a megszaladási jelenségek következtében inkább egyfajta sajátos (és káros) gazdasági jelenségnek tekinthető. A prostitúció virágzása multikauzális, vagyis több, különböző tényező együttes jelenléte indukálja. A prostituáltak szempontjából a tevékenység elsősorban pénzkereseti forrás, amely mögött a szegénység, helytelen szexuális szocializáció keresendő, és az értékpreferenciák változása keresendő. A kliensek aktivitása elsősorban az örömszerzés, biológiai stresszoldás, az erő, a hatalom kipróbálása, az elmagányosodás, és kommunikációképtelenség, rovására írható. A folyamat azonban kitapintható biológiai mechanizmusokon alapszik, amely az társadalmi környezet megváltozása miatt szaladt meg, hiszen megszűntek a korábbi korlátozó tényezők. Általános okként a városiasodás jelölhető meg, de ennek szinergikus hatása több szinten érvényesül. Fokozódik az elmagányosodás, de egyre nő az egymás közelében élők száma.

A társadalom reakciója kétszínű. A kulturális hagyományok miatt továbbra is elítélik és üldözik a prostitúció minden formáját, noha a számok azt mutatják, hogy egyre többen vesznek igénybe ilyen szolgáltatást. Az elkülönítésre való hajlam az egészségügyi szolgáltatásokból való kizárásban is érvényesül, nem is beszélve a rendőrségi eljárások durvaságáról.

A jelen helyzetben a döntéshozók próbálkozásai ellenére nem látszanak azok a megoldások, amelyek hatékonyan korlátozhatnák a prostitució megszaladását, ráadásul az előrevetíthető társadalmi-kulturális-technikai változások is e jelenség fokozódásnak irányába mutatnak

Kapcsolódó könyv: Csányi Vilmos-Miklósi Ádám: Fékevesztett evolúció

typotex 2011.11.02. 11:58

Alkohol és drogok

Az erjedő gyümölcsöktől a szenvedélybetegségekig

Egyes kutatások jól jelzik, hogy az ember gyümölcsevő őseinél kialakult az átlagosnál magasabb tápanyagértékkel bíró erjedő gyümölcsök iránti preferencia, valamint e gyümölcsök alkoholtartalma miatt ez a preferencia együtt kellett, hogy járjon olyan mechanizmusok megjelenésével, amelyek az alacsony dózisú, de krónikus alkoholbevitelt a szervezet előnyére hasznosítják (Dudley, 2002). Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a legtöbb pszichoaktív anyag azon agyi mechanizmuson, a mezolimbikus jutalmazó rendszerben történő dopamin felszabaduláson keresztül fejti ki megerősítő hatását, amely emellett, az embert (és őseit) érő legkülönbözőbb természetes jutalmak (táplálkozás, szexualitás, intimitás, szociális jutalmak stb.) pozitív megerősítő hatását is közvetíti (Nesse & Berridge, 1997). E jutalmazó rendszeren keresztül közvetítődnek mindazok a hatások, amelyek a rátermettség növelésének lehetőségével kecsegtetnek. Ily módon a pszichoaktív szerekkel történő ingerlés olyan hamis jelet ad az egyes ember számára, mintha e szerek használata is előnnyel járna. Többek között e mechanizmusok jelentik a droghasználat evolúciós hátterét, s szolgálnak magyarázatul arra, hogy az ember miért keresi e szerek a használatát.

Kapcsolódó könyv: Csányi Vilmos-Miklósi Ádám: Fékevesztett evolúció

A szexuális szelekció elemzése és a megszaladási jelenségek jövője

A szexuális szelekcióról:

Darwin szintetizáló gondolkodására jellemző, hogy természetesnek vette, az általa leírt szexuális szelekció az emberi párválasztásban is szerepet játszott, illetve játszik. A jelen kor kutatói számára aligha lehet meglepő, hogy számos ma divatos, az emberre vonatkoztatott szexuális szelekciós elképzelés ötletét már Darwin is felvetette: „A bátorság, harciasság, kitartás, a test ereje és nagysága, mindenféle fegyverek, hangadó és egyéb zenei szervek, világos színek és díszítményi függelékek, mind egyik vagy másik nemnek a közvetett szerzeményei, amiben közreműködtek a válogatás szokása, a szerelemnek vagy féltékenységnek befolyása, és a szép hangnak, színnek és alaknak az értékelése; és mindezen szellemi erők kézzelfoghatólag az agyvelő fejlettségétől függenek”.

 

A megszaladási jelenségek elemzéséről:

Vajon azok a társadalmi jelenségek, amelyeket megszaladásként is leírhatunk, nem csak egy „pusztulásra ítélt” civilizáció tünete? Vajon milyen új, eddig nem ismert megközelítést nyújt az evolúciós személet? Hiszen a legtöbb megfigyelés, adat eddig is mindenki előtt jól ismert volt? Nem csak puszta szócséplésről van szó? Vajon hogyan lehet, lehet-e egyáltalán ezt a fajta tudást hasznosítani? Az előadó nem ígérhet választ ezekre a kérdésekre, mégis igyekszik rámutatni néhány eddig kevésbé hangsúlyozott szempontra.

Kapcsolódó könyv: Csányi Vilmos-Miklósi Ádám: Fékevesztett evolúció

A metabolikus szindróma és a kettes típusú diabétesz

Az emberiséget korábban rendszeresen sújtó fertőző betegség járványokat a XX. század közepéig lényegében sikerült felszámolni. Ezt követően azonban rövid időn belül újabb, nem fertőző, de az egész világra kiterjedő járvány jelent meg: a metabolikus szindróma és társbetegsége a 2-es típusú diabetes. Ennek oka, hogy a tudományos és technikai haladás révén olyan alapvető változások következtek be az emberiség egyre nagyobb hányadának az életkörülményeiben, melyekre – úgy tűnik – az évmilliók alatt kifejlődött emberi szervezet nem volt képes, nem képes adekvát választ adni. A metabolikus szindróma a hasra lokalizálódó elhízással kezdődik, melyhez vérzsír rendellenességek, magas vérnyomás és később cukorbetegség társul. A probléma lényege abban rejlik, hogy a szindrómában egyesül a szív-érrendszeri betegségek csaknem összes kockázati tényezője, tehát következményeit tekintve alig vagy egyáltalán nem kezelhető népegészségügyi problémák sorát vonja maga után.

A metabolikus szindróma és a 2-es típusú diabétesz rohamosan terjed a világon. Először a fejlett országokban tízszereződött meg, jelenleg viszont és főként a jövőben a betegek többségét a fejlődő országok lakossága között kell keresni. A jelenség genetikai tényezők, életmódbeli változások (étkezési szokások és fizikai aktivitás átalakulása), a társadalmi háttér és a globalizáció hatásai állnak. A terjedés földrészek, ill. országok szerinti taglalása során kiderül, hogy a szindróma által érintettel száma 6-800 millió közé tehetők, ezen belül a 2es típusú cukorbetegek száma 250 millió, mely a következő 15 évben 50%-kal nő.

Bár az utolsó órában vagyunk, érdemes áttekinteni a megoldás lehetőségéit is, melyek az esetek többségében csupán országonkénti bontásban életképesek, nemzetállami keretek között kormányprogram szintjére emelve. Annak ellenére, hogy az életmód módosítás összlakossági szinteken a legnagyobb erőfeszítések ellenére csupán minimális sikerrel kecsegtet és egy-egy országnak erősen korlátozottak a lehetőségei a globalizáció egyre károsabbnak bizonyuló hatásainak mérséklésére, mindent el kell követni a metabolikus szindróma terjedésének lassításáért, majd visszaszorításáért mert ellenkező esetben mind egészségügyi, mind társadalmi-gazdasági szempontból a következmények kezelhetetlenné válnak.

Kapcsolódó könyv: Csányi Vilmos-Miklósi Ádám: Fékevesztett evolúció

A végzetes agancsoktól az egyszemélyes közösségekig

Kezdetben mi sem tudtuk pontosan hogyan alakulnak majd a dolgok. Bár e könyv megírásának ötlete már jóval korábban világosan kirajzolódott előttünk, nem voltunk biztosak benne, hogy a meghívott kollégák és mit fognak ehhez szólni. Aztán legnagyobb meglepetésünkre a későbbi szerzőtársak szinte az első perctől nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a szakirodalomba, hogy eddigi szakmai ismereteiket egy új evolúciós megközelítés alapján rendezzék újra. Aztán a beszélgetéseket tettek követték, és végül megszületett ez az összeállítás, amely az evolúciós megszaladási jelenségeket igyekszik az emberi társadalom evolúciós-kulturális rendszereire alkalmazni.

Egy biológus számára az evolúció egy jól értelmezhető fogalom, amely forradalmasította ez élettudományokat, beleértve az ismeretek gyakorlati alkalmazását is az orvostudományban, a mezőgazdaságban vagy éppen a környezetvédelemben. A köztudatban azonban mindenféle nézettel találkozhatunk. Vannak, akik teljes mértékben elutasítják, mások valamivel nyitottabbak. Az egyik meghatározás szerint az evolúció olyan genetikai változások sorozata, amely generációkon keresztül jön létre és megváltoztatja az organizmusok formáját és viselkedését. Ebben az általános megfogalmazásba azonban nagyon sok minden belefér, és talán éppen a biológusok vitatkoznak egymással a leghevesebben, hogy melyek az evolúciós folyamat leglényegesebb mechanizmusai és szabályozói. Valóban a meghatározásból kimarad a „cél” értelmezése, a legegyszerűbb mechanizmusokat kutatók szerint erre a kitételre azonban valóban nincs is szükség.

Sajnos az is igaz, hogy sokan (és ebben a hírhajhász média felelőssége nem vitatható) tudatlanságból vagy egyszerű figyelmetlenségből visszaélnek ezzel a fogalommal, és kritikátlanul alkalmazzák vagy hivatkoznak rá. Sokszor még a biológusok számára is nehéz egy-egy jelenség evolúciós értelmezése, és nem kell csodálkozni azon sem, ha a laikusok számára is gondot jelent az evolúciós gondolat lényegének megértése.

Ez a kötet egy olyan jelenséggel foglalkozik, amely felismerése Darwin nevéhez köthető, bár az evolúcióbiológusok csak jóval később ismerték fel a probléma jelentőségét. Az újdonságot az jelenti, hogy megkíséreljük az ún. megszaladási jelenséget az ember esetében egy részben új evolúciós helyzetre alkalmazni. Abban reménykedünk, hogy ezzel talán egy evolúciós magyarázatot tudunk adni olyan társadalmi szintű jelenségekre (pl. testsúlynövekedés, drogfogyasztás, prostitúció), amelyek sokan „civilizációs betegségként” írnak le.

Titokban abban is reménykedünk, hogy ezek az elképzelések abban is segíthetnek, hogy felismerjük azokat a módszereket és megoldásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy e társadalom számára káros folyamatokat  korlátozzuk. Természetesen nagy kockázatot vállal az, aki az emberiség jövőjének alakulását kísérli megjósolni. Egyes városi legendák szerint a elmúlt század elején sokan azért aggódtak, hogy a szállítást végző lovak ürüléke el fogja lepni a városokat. Az ilyen gondolatoknak az autók megjelenése vetett véget, és persze ma éppen más elképzelt jövő miatt kesergünk. Nem hisszük, hogy e szerzők kiváltsága lenne a jövőbe látás, de ha írásainkkal elgondolkodtatjuk az olvasót, akkor már részben elértük célunkat. Azt azonban bizton állíthatjuk, hogy a fenti jelenségek és számos más probléma megoldásához az emberiség eddig alkalmazott eszközei nem bizonyultak hatásosnak. Így talán megbocsátható, a gondolkodó ember, a tudós írásba fogalt aggodalma.

Kapcsolódó könyv: Csányi Vilmos-Miklósi Ádám: Fékevesztett evolúció

typotex 2011.10.28. 11:25

Bevezetés

A Typotex Egyetem programjain tudományos és művészeti előadásokat hallgathatsz elismert szakemberektől. Minden témát két- vagy háromalkalmas programon járunk körbe, egy-két előadóval, általában este hattól nyolcig. Bővebb információért írj a typotex.kiado@gmail.com címre!

süti beállítások módosítása