November 23., szerda, 18:00-20:00  Műcsarnok (1146 Budapest, Dózsa György u. 37.)

Orosz István: Holbein és követeinek története & Anamorfózis – a perspektíva egy szélsőséges esete

Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész tart előadást. Ifjabb Hans Holbein Követek és egy ismeretlen festő Mózes és Áron a fáraó előtt című művei közötti kapcsolatot keresi. A kúszó-mászó elemző alulról, felülről, kívülről és belülről is szemügyre veszi a festményeket, így jutva el második témájához, az anamorfózishoz. A Követek egy felismerhetetlenné torzított eleme különös perspektívából értelmet nyer. Erről a művészi fogásról is mesél saját művészetén át Orosz István.

Részlet: Orosz István: A követ és fáraó című könyvéből

Én is sokszor megnéztem a festményt, s gyakran veszem kézbe a reprodukcióját.
Amit írni fogok róla, abból az következik, hogy jó festménynek tartom, ha a múlt században nem koptatták volna el annyira a kifejezést, talán azt is megkockáztatnám, hogy remekmű. És persze szeretem is. Annyit foglalkoztam már vele, hogy ez talán nem is lehetne másként. Megkísérlem először mégis a hibáit észrevenni. Lássuk, mit lehet felhozni ellene, hogyan lehet rossz festménynek látni a Követeket.

A frontális beállítás, a statikus kompozíció, való igaz, igencsak mesterkélt. Úgy áll, úgy pózol a két alak, mintha fényképezéshez álltak volna össze, s mintha egy fantáziátlan fotográfus jelzésére várnának, mikor moccanhatnak végre, mikor lélegezhetnek föl a hosszú expozíció után. Egymás auráján kívülre helyezkedve, fegyelmezett, szinte
 gyanúsan hűvös mértéktartással jelzik, hogy nincs egymáshoz különösebb közük, és persze ez a távolságtartás fokozottan nyilvánul meg a nézők iránt. Távolba néző, közönyös tekintetükben nem nehéz észrevenni, hogy ránk, múzeumi látogatókra aztán végképp nincs semmi szükségük. A háttér függönye csak fokozza a kép színpadias beállítottságát. Mintha a korszak teret nyitogató festményei, az új keletű perspektív ábrázolással a kiállítótermekbe friss levegőt eresztő képek ellenében készült volna a Követek. Az összehúzott függöny utal ugyan valami mögöttes, megismerhetetlen tartalomra, sejtet valami titokzatosságot, egyúttal azonban meglehetősen unalmassá teszi a kompozíciót. A polcokon összehordott tárgyak együttese olyan, akár egy múzeum
raktára vagy egy rendezetlen gimnáziumi szertár. Szinte csak a leltári számok hiányoznak. A válogatás szándéka aligha lehet kétséges, azért a sok tudományokkal és művészetekkel kapcsolatos eszköz, hogy a két szereplő intellektusát „fényezzék”. Nyilvánvalóan „rendelt” képpel állunk szemben, olyan festménnyel, amelynek megrendelőjében valami görcsös bizonyítási kényszer is munkált. Holbein festménye által akart üzenni az utókornak, hogy nem akárki volt. De ne legyünk igazságtalanok, a korszak többi portréján sem ritka ez a „kihaénnem” magatartás. Az a ritkább, amikor a személyiség ereje pózok és eszközök nélkül is sugározni képes. Holbein, ha engedték, festett ilyen képeket is, hiszen mégiscsak a művészettörténet egyik legnagyobb arcképfestője volt. Ott van például a dán királynő, Krisztina, éppen a Követek termében. Megis gyanúsították a festőt, hogy nem csupán a látvány puszta lemásolására törekedett, hanem érzelmek is vezették az ecsetjét.
 

Régi igazság, hogy a tökéletességnél nincs unalmasabb. Holbein képét az iménti bírálatok dacára is fontos festménynek gondolom, illetve éppen ezekkel együtt hiszem, hogy megkerülhetetlen kultúrtörténeti faktum. Szívesen foglalkozom vele. Ha fel tudtam sorolni a hibáit, talán fognak menni az erényei is. Szembeötlő a kompozíció nagyvonalúsága
és nyugalma. A két figura, a gazdag tárgyi világ és a környezet egységesen és egyszerűen jelenik meg, elrendezésük, és ábrázolásuk tiszta harmóniája megkönnyíti az észlelést, a tekintet könnyen és szabadon tapogathatja le a kép felszínét, egyértelmű alá- és fölérendeltségi viszony érvényesül, a befogadást nem akasztják meg stilárisan elkülönülő vagy arányt tévesztő részletek. A megvilágítás hatásai, a fények és árnyékok összefogják és tagolják a témát, a fő formák a távoli pillantás számára is egyértelműek, s közelebb lépve, ahogyan egyre több részlet bomlik ki, azok mind az egésszel összhangban jelennek meg. A szembe néző, látszólag nyugalomban lévő alakok valójában gazdag, sokirányú mozgáspályát írnak le. A törzs pozicionálása, a felső- és az alsótest finom, de egymáshoz képest karakteres elmozdulása, a végtagok helyzete, a nyugalom és az energia geometriailag leképezhető kontrasztja ad méltóságot a szereplőknek és erőt a képnek.

Méricskélem a kompozíció arányait, próbálgatom megszerkeszteni a kép alsó harmadában elrejtett halálfej anamorfikus torzítását, s igyekszem rátalálni a képbe zárt titokra. Olykor azzal biztatom magam, közel vagyok hozzá, hogy végre megleljem Holbein ötszáz éven átívelő üzenetét, illetve a két jeles férfiúét, akiket a kép ábrázol, s akik Holbeinre bízták ezt az üzenetet. Máskor meg szégyenkezve ismerem be, hogy alighanem tévúton járok, vagy éppen olyasmit sikerült fölfedeznem, amit az iskolázottabb művészettörténészek már régóta ismernek. Üldögélek a fényesre koptatott padon a kép előtt, ácsorgok szemközt a férfiakkal, nézem őket távolabbról, közelről, aztán megfordulok és nézem, amit ők néznek. A 4-es terem festményeivel nincs sok gondjuk, messze meredő tekintetük végigfut a múzeum összenyitott szobasorán. Hat ajtót keretez egymásba a perspektíva, s amikor kevés a látogató, a hetedik szobáig is ellátnak.

Jegyfoglalás, jegyrendelés!

November 29-én a felületen barangolunk. Tillmann József, a MOME oktatója két webergonómussal, Bővíz Lászlóval és Rung Andrással karöltve webhasználhatóságról, kattintásról, vizualitásról beszél.

EGYSZERŰSÉG A WEBEN
A közhiedelemmel ellentétben a weben mindenkit az egyszerűség tölt el jó érzéssel. Egy szimpla felhasználói felület sohasem lehet unalmas, hiszen a felhasználót az izgalmas tartalommal és a lap mögött álló céggel köti össze! A magasan cizellált egyedi opciókat a felhasználók sokszor észre sem veszik. De ugyanígy a kitalált, kerge navigációs kifejezéseket is utálják. A felhasználók nem szeretik, ha pártfogoljuk vagy utasítgatjuk
őket; ők csakis a céljukat szeretnék elérni. A tervezők nap mint nap szembesülnek a tervezetükkel, a felhasználók viszont mindössze pár percre néznek bele. Eltérő tapasztalat, melyről hajlamosak vagyunk megfeledkezni!
A hipertext eredeti elgondolása a könnyű használatra, a technológia és a tartalom tökéletes uralására épült. Ennek archetipikus megtestesülései a keresőmotorok, ahol maga a felhasználó ül a „volán” mögé, és oda hajt, ahová csak akar. A szigorúan a tervezési szabványokhoz igazodás hasonló uralmi érzetet kínál. A felhasználói felületnek teljesen
áttetszően a háttérbe kell húzódnia, hogy a használók a tennivalóikra koncentrálhassanak; a vezető e-kereskedelmi lapok ezt mára jól megtanulták. Az uralási metafora helyes értelmezése a webet puszta eszközzé alakítja (és nem lebilincselőnek szánt lapok elkápráztatóan megkonstruált virtuális közegévé), fő célkitűzésünknek, a lojális ügyfélkor kiépítésének tehát messze ez a legjobb módja. Akik a világhálót a televízió irányába szeretnék elmozdítani, azok az elnyomás eszközének tekintik. Ők használják az animált grafikákat, a felugró ablakokat, és ők kapcsolják ki a Vissza gombot, hogy ellehetetlenítsék
a felhasználók szabad mozgását. A legármányosabb újítók közvetlenül a cikkek szövegébe ágyaznak reklámkapcsokat, de a szokásosan aláhúzott szókiemeléssel. Ez az összes weblapot megmérgezi, mert a felhasználók többé nem mernek helyi linkek mentén navigálni
(inkább a keresőkhöz fordulnak). A sikeres hirdetések viszont ezzel szemben nem megtörik, hanem erősítik a felhasználói lendületet: a keresőmotorok témához igazodó apróhirdetései, a rangsorolt reklámokat tartalmazó oldalak és a látogatók által kért marketing (mobilos termékemlékeztetők, e-hírlevelek, személyre szabott webes hírújságok) sorolhatók ide.

Kapcsolódó könyv:

Leiszter Attila (szerk.): Webergonómia Jakob Nielsen nyomán;

kommentelők: Bővíz László, Rung András (2011)

November 15., kedd, 18:00-20:00  Kossuth Klub (1088 Múzeum u. 7.)

Bodó Balázs közgazdász, szerzői jogi szakértő a kalózkodás és a kultúra lehetséges kapcsolatait vázolja: miként befolyásolják a fájlcserélő hálózatokon illegálisan vagy félillegálisan tartalmat megosztó kalózok a könyvek, szövegek terjedését?

Részlet Bodó Balázs bevezetőjéből:

A felhasználói tartalmak látványos felszínre bukkanása mögött valójában egy másik jelenséget érdemes észrevenni, ez pedig a kreatív termelés nem hivatalos, nem mainstream terjesztési csatornáinak mindenki számára láthatóvá válása volt. A szubkulturális gazdaságok saját terjesztési hálózatai természetesen korábban is léteztek, a digitális infrastruktúrán azonban ezek a korábban jobbára észrevétlen és hozzáférhetetlen csatornák és a rajtuk terjedő tartalmak a kívülálló számára is láthatóvá és hozzáférhetővé váltak. Ez a YouTube demokráciája: a szolgáltatás gravitációs mezője képes volt egy tető alá terelni a lehető legkülönbözőbb niche-ekben tenyésző alkotókat és alkotásaik, s ezzel óhatatlanul összekeveredtek a közönségek is. Az a jelenség, amire mint felhasználói tartalmak forradalma tekintettünk, valójában néhány erős, központi onlinetartalom-aggregátor megjelenése által lehetővé tett disztribúciós forradalom volt, amelyik a globális netes közönség számára láthatóvá és elérhetővé tett korábban láthatatlan és elérhetetlen tartalmakat.

A disztribúciónak azonban ezzel párhuzamosan lezajlott egy másik forradalma is, ami az előbb említett jelenség furcsa doppel gangerének tekinthető. E forradalom nem az amatőr és fél-professzionális tartalmak láthatóvá válásáról szól, hanem a globális, professzionális mainstreamtartalmak terjesztésére szolgáló zárt, globális disztribúciós hálózatának összeomlásáról, és az azon keresztül terjesztett tartalmak megállíthatatlan szivárgásának következményeiről.

Legyen bár a YouTube és a többi, online felület szerepe bármennyire is meghatározó a felhasználók által létrehozott tartalmak disztribúciójában, az a tény, hogy kénytelenek megfelelni egy tőlük függetlenül létrejött jogi környezet diktálta szabályoknak, megakadályozza őket abban, hogy legalábbis rövid távon, jelentősen átalakítsák a kulturális iparágakban uralkodó status quo-t. Erre csak azok a szereplők képesek, akik jogilag is, technológiailag is elérhetetlenek az ellenőrzésükre tett erőfeszítések számára, s kívül állnak az ipari szereplőket kötő jogi szabályrendszeren. Bár a tartalomtulajdonosok a szerzői jogaik megsértése miatt szinte egy időben indítottak pereket a fájlcserélők és a YouTube ellen, de megállapodásra, a játékszabályok betartására ezek közül csak a YouTube-ot lehet kényszeríteni. Bár az inkumbens tartalomipari szereplők szemében mindketten kalóznak látszanak, hiszen mindketten érintettek a szellemi javak engedély nélküli forgalmazásában, az igaz veszélyt csak a fájlcserélők jelentik, mert őellenük nincs ebben a pillanatban jó védekezés.

Az egész bevezetőt itt olvashatod.

Kapcsolódó könyv:Bodó Balázs: A szerzői jog kalózai (2011)

November 15., kedd, 18:00-20:00 - Kossuth Klub (1088 Múzeum u. 7.)

Pléh Csaba: Fecseg a felszín – Olvasók a weben

Forrás: Gonereading.com

A Homo Textus hálólakó emberként szinte csak felületekben tud gondolkodni. Ujjai klikkelésre görbülnek. Szemei cikáznak. Agya a kép- és mondatfoszlányokat végtelen bit per szekundum sebességgel próbálja bekebelezni. Hova vezet ez? És hogyan működik?

November 15-én a szöveg kerül a középpontba. Pléh Csaba, Széchenyi-díjas nyelvész, kognitív pszichológus az olvasás és a digitális felületek kapcsolatáról tart előadást.

Az ember manapság technikai értelemben több időt tölt olvasással, mint harminc éve, de nagyon másként olvas, mint egykoron – állított fel egy axiómát Pléh Csaba akadémikus Az olvasás válsága vagy a gépi kultúra győzelme című előadásában.

Hogy mit olvasunk? Könyvet nem túl sokat, de annál több SMS-t, reklámot, plusz naponta órákon át szörfölünk az interneten, és közben rengeteg időt töltünk nemkívánatos kommunikációval. A számítógép vonz, mert a hálózatra fűzött információk megsokszorozták az elérhető tudás mennyiségét és egyúttal tovább osztották az emberi tudást. Tudjunk-e bármit, legyenek-e saját ismereteink, törekedjünk-e a bővebb tudásra, amikor minden elérhető az interneten keresztül? – vetődik fel a kérdés.

Tízezer éve jelent meg az írás-olvasás, ami azzal a következménnyel járt, hogy az ember akár olyanoktól is tanulhatott, akikkel személyesen nem találkozhatott. Az írásnak köszönhetően saját tudását bárki „letétbe” helyezhette, s egyúttal felkínálhatta a nagyobb és értő közönség számára. A könyvnyomtatás újabb lendületet adott a tudásmegosztásnak, most pedig az informatika hozott valami egészen újat. Húsz éve Balassi szerelmi költészetéről a lexikonokban, irodalmi kötetekben tájékozódhattunk, ma elég rákattintanunk a Google-ra.

Az Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában tartott előadásában Pléh Csaba azt is kiemelte, hogy Gutenberg sem látta előre, hogy milyen hatással lesz az emberiség fejlődésére a nyomtatás feltalálása, ma meg azt nem tudjuk felmérni, hogy milyen következménye lehet mindennapi életünkre a számítástechnikának. Az biztos, hogy az írás-olvasás az egyetlen médium, amely reflexiót enged meg, amely segíti a kritikai gondolkodás fejlődését. Ezt a hatást márpedig nem lenne szabad veszni hagyni.

Évtizedekkel ezelőtt ördögi képességűnek tekintették a gyorsolvasókat, ma a géphasználók mindegyike gyorsolvasó. Gyorsan és felületesen olvasunk, és egyre kevesebb idő jut az információk feldolgozására. Időnk sincs elég, és sokszor azt sem tudjuk, hogy melyik az igaz olvasmány és melyiket kell mellőzni. Pléh Csaba szerint az olcsó szöveg korábanmindenképpen újra kell gondolni az ember és az általa gyártott szövegek viszonyát, kapcsolatát. Azt mondja, hogy a könnyű szöveg felszínesebbé tesz, de hogy ez miként hathat ránk hosszú távon, ma még nem tudjuk – tehát kutatni illene, kellene, hogy időben reagáljunk a nemkívánatos folyamatokra. Egyes pszichológusok szerint a netes olvasás során nem is a szöveg tartalmára koncentrálunk, hanem arra, hogy minél több oldalt átfussunk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a könnyebb hozzáférés lerövidíti a megtalált szöveg átolvasását, értelmezését.

Azt látjuk – nyugtatja meg az aggódókat Pléh Csaba –, hogy ahogy az írás-olvasás megjelenése és a könyvnyomtatás feltalálása nem okozta az emberiség vesztét, a gépi olvasás sem jár ilyen hatással. Új rendszer alakul ki, amiben a legújabb formájú írásolvasás szerepét újra kell gondolni.

Ötvös Zoltán, Népszabadság

November 23., szerda, 18:00-20:00  Műcsarnok (1146 Budapest, Dózsa György u. 37.)

Orosz István: Holbein és követeinek története & Anamorfózis – a perspektíva egy szélsőséges esete

Második alkalommal Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész tart előadást. Ifjabb Hans Holbein Követek és egy ismeretlen festő Mózes és Áron a fáraó előtt című művei közötti kapcsolatot keresi.

A kúszó-mászó elemző alulról, felülről, kívülről és belülről is szemügyre veszi a festményeket, így jutva el második témájához, az anamorfózishoz. A Követek egy felismerhetetlenné torzított eleme különös perspektívából értelmet nyer. Erről a művészi fogásról is mesél saját művészetén át Orosz István.

„A hangsúly egy ilyen, szubjektív és tényeket elegyítő könyv esetében alapvetően azon van, mennyire tudja az író bevonni a saját maga által kreált világba olvasóját. Ez, esetemben mondhatom maximálisan sikerült.(Sőt, már a családban sem én vagyok az egyetlen.) Az írás lapról lapra, szó szerint a szemem láttára kezdett nőni, terebélyesedni. Akár valami organikus forma vagy egy természeti jelenség úgy kapott egyre újabb és újabb vetületeket, hajtva tovább az olvasásban. Nagy szó ez a mai híg betűk tengerében hajókázni kényszerülő olvasó számára. Hajszálpontosan ráillenek Rudolf Steiner szavai: „Semmi sem ápolja jobban a lelki élet egészségét, mint az igazi gondolkodás.” Orosz István úgy késztet gondolkodásra, hogy közben nem akar a maga kizárólagos igazáról meggyőzni, helyet hagy kételyeinknek, szabad gondolkodásunknak. Meg-megállhatunk, visszabóklászhatunk térben és időben, mindez a mi döntésünk. Egy Holbein és egy ál-Holbein kép kapcsán olyan dimenziók nyílnak meg, amelyek intellektuális impulzusokkal bombázzák az elmét, serkentve ezzel a mindennapokban néha kissé megfáradó agyunkat.. Összekapcsolódik a múlt és a jelen, a történelem sem poros levéltári tényhalmazként, inkább eleven, sokszor gyarlóságtól sem mentes emberek cselekedeteinek összességeként áll előttünk Utat találunk egy olyan korhoz, melynek szimbólumrendszerét jószerével mára teljesen elfelejtettük, életviteléről vajmi kevés a valós tudásunk.”

                                                                                       Halász István, Alaprajz

Képfilozófiák a Műcsarnokban!

November 10., csütörtök, 18:00-20:00 Műcsarnok

Gábor György: A rombolás akarata – Jeruzsálem pusztulása

Gyenge Zoltán: Kinek az akarata? – Ábrahám és Izsák története

Kapcsolódó könyv: Bacsó Béla – Gábor György – Gyenge Zoltán – Heller Ágnes: A szépség akarata (Typotex Kiadó, 2011)

Az első alkalommal két filozófus, Gábor György és Gyenge Zoltán az akarat ábrázolhatóságáról tart előadást két közismert, gyakran megfestett esemény kapcsán. Gábor György az i. sz. 70-ben zajló háborúba küldi hallgatóságát, amikor is Titus római seregei elpusztították Jeruzsálemet.

Gábor György elemzésének központi képe: Nicolas Poussin: A jeruzsálemi templom lerombolása (1637.)

"Végül Gábor György tanulmánya, amelyet elgondolkodtató megfontolások vezetnek be a képek képzeletrögzítő hatásáról, s gyermekkori imprintingjéről, majd ezt nagyszabású áttekintés követi a történelemről való beszéd lehetőségeiről, három festmény elemzésére fut ki. Mivel a történelmi emlékezet lehetőségét megvizsgálta már Josephus Flavius szövegével kapcsolatban, s a kiválasztott képek pedig mind a második templom lerombolását elevenítik meg, amelynek Josephus szemtanúja és történetírója volt, ezért fölfoghatjuk könyve utóhangjának is. Annál is inkább, mert a budapesti Lenbach-kép (Titus diadalkapuja Rómában) a diadalív árnyékából előbukkanó parasztcsapattal, amelynek Gábor utolsó és talán legszebb elemzését szenteli, összecseng említett Josephus-könyve címével: A diadalív árnyékában. Ami persze Gábor György dupla- illetve számos fenekű észjárása szerint maga is idézet, Remarque híres regényének és a belőle készült filmnek az idézete, amely egy utalás erejéig összeköti a kétfajta zsidóüldözést a történelem két végpontján. Az ökröskordé és a szamár tulajdonosai azonban gyanútlanul haladnak át a hadizsákmányként fölvonultatott menóra domborműve mellett a jeruzsálemi templom lerombolását követő diadalmenetet megörökítő építmény alatt, de Gábor interpretációjában a történelem szubjektumaiként. Így tárja föl a kép kettősségét, kiszabadítva a zsánerképek világából, de opponálva a nagy történelem pöffeszkedő vásznait, rokonságba kerülve a kis történetek, a névtelen emberek történelmével, amelyet már Voltaire híres Thieriot-nak írott levele szorgalmazott, s amely néhány évvel e kép keletkezése után majd legnagyobb diadalát üli a Háború és békében.”

                                                                                       Radnóti Sándor, Revizor

Gyenge Zoltán talán a legvitatottabb ószövetségi próbatételt, Ábrahám és Izsák történetét elemzi. Azt vizsgálja, hogy az áldozathozás pillanatát megfestő művészek kit és kinek az akaratát helyezték az események középpontjába.

Gyenge Zoltán elemzésének központi képe: Caravaggio: Izsák feláldozása (1603.)

„Az akarat vagy a döntés és a szükségszerűen bennük rejlő felelősség ábrázolása valóban az egyik legnehezebb képzőművészeti feladat. És nem csupán azért, mert egy döntéskényszert mindig egy szituáció előz meg, illetve ismer(het)jük a döntés következményeit is, azaz ezt az egészet (a teljes történet folyamatát) kell egy képbe sűríteni, hanem mert a külső ismertetőjegyeken kívül a szereplők benső drámáját is érzékeltetni kell. „A Biblia mindig kontextust, értelmezést kíván, azaz aktív közreműködést, és nem passzív elfogadást. Aki az utóbbit teszi, annak a Biblia nem mond többet, mint mondjuk egy telefonkönyv. Ezek a képek mind kontextusba vannak illesztve, nemcsak a külső eseményekre ügyelnek, hanem a belső történésekre is." (109.) Amit Gyenge Zoltán írásában Ábrahám és Izsák történetével kapcsolatban olvashatjuk, valójában minden tanulmány tanulsága is lehet. Akkor tanulunk a legtöbbet a képekről - valójában persze jóval inkább a képektől - ha az általuk megjelenített történetek és események felidézése értő olvasássá válik. Elfogadás helyett befogadás.”

                                                                        Somhegyi Zoltán, Élet és Irodalom

„A szenvedély akarata – Izsák története – az egyik legaktuálisabb etikai kérdést boncolja. Van-e olyan magasabb elv, mely az emberiesség természeti parancsát legalábbis átmenetileg felfüggesztheti? Izgalmas és szabadságot sugalló örök tétel az, hogy az emberi élet megismételhetetlen. Ez felfokozza a legapróbb döntések jelentését is, “kiélezi” az igazság, a helyesség, a célok kérdéseit, ráadásul több történetben előadva a szerző, Gyenge Zoltán többletizgalmat is biztosít. Mivel filozófusokról van szó, akik ismereteik szerteágazó gazdagsága révén “tucatjával” adják az igen eleven (bár örökérvényű”) igazságokat, hadd zárjam azzal: még fontosabb, hogy elsősorban kérdezni tanítanak, és a Kiadó is eléri szándékát, dinamizmusában mutatja be az életet… vagyis amelyik a művészetektől elválaszthatatlan, ó, bár így lenne, azt. Íme…”

                                                                                 Tandori Dezső, Új Könyvpiac

-->

A tér feletti uralom megszerzése és elvesztése

A körülöttünk lévő világ tárgyainak, jelenségeinek leírása, valósághű ábrázolása, a környezet viszonyait visszatükröző modell megalkotása az emberiség régi vágya. Az épített és a természeti környezet térbeli viszonyainak megismerésére, modellezésére, ábrázolására a korszak rendelkezésre álló „csúcstechnológiájára” támaszkodva korai civilizációktól napjainkig számos szakterület törekedett. Az Internet széleskörű elterjedése és a helyhez kötött információkhoz történő hozzáférés technológiájának egyszerűsödése jelentősen megemelte a térbeli adatokkal kapcsolatos mennyiségi, minőségi elvárásokat. A „közönséges felhasználók” megjelenése a napjainkig alapvetően stratégiai eszközként kezelt helymeghatározás, térképészet világban felborította az ez idáig specialista orientált megközelítést,  teret nyitva az egyszerű polgár térbeli viszonyok megismerésével kapcsolatos igényeiknek. Az űrtechnika és információtechnológia által életre hívott térkezelést segítő eszközök megjelenése csillapította az adatéhséget, de a kezdeti örömök után a felhasználók szembesültek a digitális térbeli információk automatikus regisztrálása nyomán keletkezett adathegyek befogadási, értelmezési és személyiségjogi problémáival.

Kapcsolódó könyv: Nicholas A. Christakis – James H.Fowler:Kapcsolatok hálójában

„A közösségi oldalak sok felhasználója sorolja fel emberek százait, sőt ezreit is a barátaiként, közelebbről megnézve kiderül, hogy a Facebook átlagos felhasználóinak körülbelül száztíz barátjuk van.29 Világosan láthatóvá válik az is, hogy ezeknek csak egy része számít közeli barátnak. Annak megállapításához, hogy a „barátai” köréből ki áll közel valakihez és ki nem, megnéztük, hogy a Facebook hálózatán ki kinek a képét teszi fel a saját oldalára, majd ennek alapján kidolgoztuk a „látható barátok” módszerét a további vizsgálatokhoz. Abból az elgondolásból indultunk ki, hogy két olyan ember, aki felteszi a hálózatra és azonosító felirattal is ellátja egymás képét, nagy valószínűséggel sokkal közelebb áll egymáshoz, mint azok, akik ezt nem teszik. Az egyik amerikai egyetem hallgatóinak körében (magát az egyetemet nem nevezhetjük meg) tanulmányoztuk az összes diák profilját a Facebook hálózatán, és amikor összeszámoltuk a barátaikról feltett képeket, úgy találtuk,hogy átlagosan 6,6 „látható barátjuk” volt.”

„A társadalmi interakciók évezredeken át kizárólag a szemtől szemben történő kommunikációra épültek. A technológia azonban megváltoztatta ezt a helyzetet az információk közzétételére és továbbítására szolgáló eszközök feltalálásával (ilyenek például a templomi harangok, a jelzőtüzek, a könyvek, a kürtök, a rádió és a televízió), valamint a személyek közti kommunikáció nagy távolságokat áthidaló formáinak megteremtésével (ezek közé tartoznak a levelek, a táviratok és a telefonhívások). Ma az online virtuális világok belakásának impozáns kilátásai mellett felhasználunk számos más kommunikációs és interakciós lehetőséget is, amelyek máris óriási tömegek körében váltak népszerűvé, noha még meglehetősen újak számunkra. SMS-üzeneteket küldünk, regisztrálunk a Twitter oldalain, e-mailezünk, blogokat írunk és látogatunk, azonnali üzeneteket váltunk, barangolunk a Google, a YouTube és a Facebook oldalain: olyan technológiák segítségével kommunikálunk egymással, amelyek alig néhány évvel ezelőtt még nem is léteztek. Még így is marad azonban néhány dolog, amit a technológia nem változtat meg.”

Kapcsolódó könyv: Nicholas A. Christakis – James H.Fowler:Kapcsolatok hálójában

Gazdasági rendszerek hálózati modellezése

„Az új technológiák gyakran magasabb életminőséget kínálnak. Még az olyan alapvető találmányok is, mint a szivattyúk és a latrinák, hihetetlen mértékben javíthatják a még nem iparosodott országok távol eső vidékein élő emberek egészségét és anyagi jólétét. A kelleténél gyakrabban fordul elő azonban, hogy bár ezek a technológiák elérhetők, mégsem válnak be. A hálózatelemzésnek kezdettől fogva az volt az egyik legfontosabb megoldandó kérdése, hogy miként és miért fogadják el az emberek az újításokat, és hogyan adják át ezeket egymásnak a fejletlen gazdaságok előrevitele érdekében. Az újítások terjedése a népességben már a legelső kutatási témák között megjelent. A gazdaságfejlesztéssel foglalkozó szakemberek azt szerették volna megtudni, hogy miként lehetne megteremteni annak feltételeit, hogy a hatékonyabb mezőgazdasági módszereket a farmerek átvegyék egymástól. A közegészségügyi szakemberek arra szerettek volna választ kapni, hogy hogyan terjednek orvosról orvosra, családról családra a gyógyításban alkalmazott új módszerek. A profitorientált cégeket pedig az érdekelte, hogy hogyan terjednek a termékeikkel kapcsolatos kedvező fogyasztói vélemények.”

Kapcsolódó könyv: Nicholas A. Christakis – James H.Fowler:Kapcsolatok hálójában

Pletykák, barátok és ellenségek hálójában

„Mivel az érzelmi megfertőzés szempontjából a közvetlen kapcsolat igen fontos, feltételeztük, hogy embertársaink boldogsága annál nagyobb hatással van ránk, minél közelebb vannak hozzánk. Abból indulhatunk ki, hogy azok, akik például közelebb laknak egymáshoz, nagyobb eséllyel kerülnek kapcsolatba egymással, és így könnyebben befolyásolhatják egymás kedélyállapotát. A két ember közötti kapcsolatfelvétel gyakoriságát a köztük lévő földrajzi távolsággal hozhatjuk összefüggésbe. Vizsgálatunkban minden harmadik személy kevesebb mint egy mérföldre (1,6 km) lakott legjobb barátjától, de elég nagy volt a szórás, és voltak olyan barátok, akik több ezer mérföldre laktak egymástól. Arra az eredményre jutottunk, hogy ha egy barátunk, aki kevesebb mint egy mérföldre lakik tőlünk, boldog, boldogságunk valószínűsége 25%-kal növekszik. Ezzel szemben, ha barátunk boldog, de egy mérföldnél messzebb lakik, ez már nincs ránk hatással. Ehhez hasonlóan, ha házastársak együtt laknak, a boldogság átragad egyikről a másikra, de ha nem laknak együtt, nincsenek hatással egymásra. Ha egy testvér boldog, és kevesebb mint egy mérföldnyire lakik tőlünk, ez 14%-kal növeli boldogságunk valószínűségét, de a nagyobb távolságra lévő testvérek nincsenek jelentős hatással egymásra. Közvetlen szomszédunk boldogsága szintén növeli annak az esélyét, hogy boldogságot érezzünk, de a távolabbi szomszédok (még akkor is, ha ugyanabban a tömbben laknak) nincsenek kimutatható hatással egymásra.

Ezek az eredmények egyrészt arra mutatnak, hogy az emberek fizikai közelsége rendkívül fontos az érzelmi állapotok terjedése szempontjából, másrészt, a közvetlen szomszédok közötti kapcsolat erőssége azt mutatja, hogy a boldogság terjedése szempontjából a gyakori, személyes kapcsolatfelvétel legalább annyira fontos, mint a személyes kapcsolatok mélysége. Bár ezekben az esetekben egy bizonyos ideig tartó érzelmi állapot átadásáról van szó, eredményeink összhangban vannak az arcmimikával kapcsolatos, korábban említett munkákkal.”

Kapcsolódó könyv: Nicholas A. Christakis – James H.Fowler:Kapcsolatok hálójában